Eltűnt Árpád-kori vagy középkori falvaink 4 - Dabos, Dobos

Részletes leírás: Nem könnyű megtalálni a Déli-Bakony rengetegében, a Sáska, Nyirád, Szőc és Taliándörögd közötti, a török időkben elpusztult Dobos falu nyomát. Mai térképeken nem szerepel. A falu írásos formában 1193-ban a fehérvári keresztesek határjáró levelén Dobos alakban szerepel. 1324-ben kelt oklevél szerint Dobosi Péter és Benedek Dobosi birtokaikat helyi nemeseknek és a Rátótiaknak adták el. Később is a Dobosiak és a Rátóti Gyulafiak birtoka, a középkorban Zala megyéhez tartozott. A Monostorapáti Erdészet területén, az Agár-tetői erdőtömb északi oldalán található a bazaltból épült, XII. századból származó templom rom. Possession Dobos, Dobuc, Dobus, Dabus, és legismertebb nevén “Dabos“ formában írják és ejtik akár legutóbbi lakosai is a pusztulásnak indult ősi települést. Vitákra adhat okot “a dabosi pálos kolostor“. Békefi a dabosi tempomot tévesen azonosította a szentjakabi kolostorral, a szentjakabi kolostor valószínűleg a templom fölött álló Hertelendy kastélyrom, aminek romjai fölé emelték az Okolicsányi, majd Rékássy kúriát, amit később Hertelendy Kálmán és neje kastéllyá építettek át az 1930-as években. 1260 táján a pálosok névsorában említik a dabosi pálos kolostort is, amelynek védőszentje Szent Jakab volt. Papjával együtt az 1332 és 1335 közötti pápai tizedjegyzékben szerepelt. 1333-ban papja András volt. Egy 1429-ből származó oklevél utal a templom felett álló kolostorra: ’... claustro beati Jacobi apostoli supra eandem possessionem Dabus fundato. Vagyis Dabos helység fölött állott. A török érkezése után hódoltsági terület lesz és Gyulakeszihez csatolják. 1531-ben egy adófizető, két szegény és öt puszta jobbágytelket írtak össze a faluban. 1543-ban a törökök elpusztították Dobost, nevével ezután nem találkozunk többé a lakott helyek sorában. 1605-ben húsz család nevét jegyzik fel az erdei Dabos és Sáska területén, akiknek unokái majdnem név szerint szerepelnek egy 1721-es összeíráson. 1619 körül a területet a Dobossy család birtokolja, majd megjelennek a Sáryak és a Gyulaffyak. A Gyulaffyak elűzése után a mindent megkaparintó Estorázok tartanak rá igényt. Mind a Dobossyak, mind a Sáryak, de az Estorázok is rokoni kapcsolatok révén jutnak Dabos földjeihez, szép erdeihez. Némely kutató királyi “dobosok“ településének tartja, de szóba jöhet a “dobos“ hordó készítéséről nevezetes kádárok, pintérek honaként, hisz 1193-ban a fehérvári keresztesek határjáró levelén is “dobos“ alakban szerepel. Tudunk fejlett fazekas iparáról is, valamint mészégető mesterek is lakták. Az új út mellett több öreg kemence is megtekinthető a “Disznószarhegy“ északi lankáján, míg a cserepet a Gadár-hegy tövében égették. Emblémájuk kis vonalkákkal jelzett köralak volt. A Hertelendy család almaültetés közben egy egész égetőkemencére bukkant. 1721-ben Dabos véglegesen elnéptelenedett, amikor az erdőtől délre, az ősi romváros területén 1746-52-ben Sáska néven új település születik, ekkor mennek alá Felső-Sáska lakói, az Agár platójáról és nagy Szent Jakab lakosai is. 1863-ban, Pesty Frigyes össze íratja az ország hely-dűlőneveit, és Dabos város romtemplomának mondja, mely fölött délről állott a pálosok monostora, amit Dabos népe “Kiskolostor“ formában ismer még napjainkban is.