Kőbaltás ember 1. rész – Érdi medvevadászok

A filmsorozat paleo-detektívje (Schneider Zoltán) Budapestről autózik le az érdi Fundoklia völgybe. A völgy az érdi mészkő fennsíkot vágja keresztül észak-dél irányban. A völgy északi részén az autópályától északra kiszélesedik, és néhány oldalág fut bele. Ma levendulaültetvények, erdő és rozoga víkendházak szegélyezik, de körülbelül százezer esztendővel ezelőtt itt vadásztak barlangi medvére a neandervölgyi emberek. A lelőhelyet Csánk Vera tárta fel 1969-ben. Ez egyike a nagyon ritka, szabad ég alatt feltárt (nem barlangi) lelőhelyeknek. Csupa csont, kő és hamu. Egykor egy vadásztábor állt itt. Detektívünk sorra jár utána az apró részleteknek, és kiderül például, hogy a vadászok időről-időre felkeresték ezt a helyet, és az elejtett állatok fogaiból és az agancsokból tudjuk azt is, hogy mindig a kora tavaszi hónapokban. Sok leleten az időszakos fagy nyomait is megtalálni. Amint jobban szemügyre vesszük a tágabb földrajzi környezetet, nyilvánvalóvá válik hogy remek vadász les volt, a téli álmukból ébredő legyengült barlangi medvék ezen a völgyön vonultak le a budai hegyekből a Duna menti termékeny síkságokra. A 3-4 méter széles, mély völgyben a vadászok könnyedén elejthették a zsákmányt. A csontok tanúsága szerint ezt elég hatékonyan csinálták, a lelőhelyen legalább 500 barlangi medve csontjait találták meg. A csontok összetétele azt is elárulja, hogy a medvéknek csak a mellső és hátsó lábait szállították a táborba, tehát már a helyszínen megnyúzták és feldarabolták őket. A rengeteg hús tárolására az egyik völgyben hatalmas tároló vermet ástak, ahol a régészek rengeteg medvecomb maradványaira bukkantak. A neandervölgyiek e csoportja pontosan tudta mikor és mire vadásszon itt, majd elvonult más területekre. Szervezett, hatékony vadászcsapat volt, a kőeszközei nagy részét a környező lelőhelyekről gyűjtött nyersanyagból készítette, és csak az itteni feldolgozás erejéig tartotta meg. A csontokból sok más dolog is kideríthető, például az akkori divatról: mivel a farkas, oroszlán és hiéna csontokból csak a körmök kerültek elő, nagyon valószínű, hogy ezeket az állatokat a helyszínen megnyúzták (ilyenkor levágják a tappancsot a körmökkel) és csak a bőrét vitték a táborba kikészíteni. Tehát ez az első bizonyíték arra, hogy a neandervölgyi ősember prémeket dolgozott ki és ezzel védekezett a hideg ellen. A medvevadászok amilyen gyorsan jöttek, egyszer csak eltűntek erről a vidékről, nyomukat betemette a lösz, és így megőrződtek számunkra. Lehet, hogy másik szorosban vadásztak tovább, csak ott nem maradtak meg a leletek, lehet hogy kihaltak, vagy csak délebbre vonultak a hideg elől. Az is lehet, hogy ők lakták a nem túl messzi Szelim barlangot telente. A filmsorozat szeretné a nyomozást kiszabadítani a régészek irodáiból, és sok mindent rekonstruálni élőben, például kőeszközzel nyúzni és darabolni, kipróbálni milyen bogyók, gyökerek lehettek az őseink táplálékai, milyen fával érdemes tüzelni? A sokat tréfálkozó, laikus, de annál lelkesebb detektív pedig remélhetőleg eléri hogy az interneten és mobilon cseperedő fiatalok kilátogassanak az erdőbe, és megtanulják tisztelni azokat akik túlélték a jégkorszakokat és akiknek nem kevesebbet, mint a létünket köszönhetjük.