Miután a nyolcvanas évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a keleti, közép-európai diktatúrák összeomlanak, a rezsim vezetőinek, és a leginkább már csak papíron „kommunista” elitnek meg kellett találnia túlélés, a továbbélés módszerét. Logikus, hogy mindenképpen el kellett kerülniük a számonkérést, a szembenézést, az igazságtételt, egyáltalán, a radikális rendszerváltást. Erre szolgált a békés átmenet. Már maga az üzenet is hazug, azt feltételezi, hogy a másik lehetőség véres volt. Pedig nem. Csak a rendbetételről, a tükörbe nézésről, a bűnösök megnevezéséről szólt volna.
A békés átmenet üzenete nagyon sokaknak megfelelt: kapóra jött a reform- és min