Rosa Ponselle - Vissi d’arte 1919 with sub-title

Puccini - Tosca / Vissi d’arte Rosa Ponselle (1897-1981) Lyric: Vissi d’arte, vissi d’amore, non feci mai male ad anima viva! Con man furtiva quante miserie conobbi aiutai. Sempre con fè sincera la mia preghiera ai santi tabernacoli salì. Sempre con fè sincera diedi fiori agl’altar. Nell’ora del dolore perchè, perchè, Signore, perchè me ne rimuneri così? Diedi gioielli della Madonna al manto, e diedi il canto agli astri, al ciel, che ne ridean più belli. Nell’ora del dolor perchè, perchè, Signor, ah, perchè me ne rimuneri così? ---------------- Tisztán éltem, híven szerettem, Én szándékkal senkinek bajt nem okoztam! Ó, mennyi búra, bánatra vigaszt és enyhülést hoztam... Féltem és hittem az Istent, Szívemnek mélyén az áhítatnak örök tüze ég, Imádtam én az Istent térdre hullva, bízva, hőn... De most, hogy szívemre támad A kín, a gond, a bánat, Ó jaj, miért, hogy elhagyott az ég?... Legdrágább gyöngyöm Madonnának szobrára tettem, Dalommal mindig az ég Urának jóságát hirdettem. Mért támad most reám a kín, a bánat és a gond? Jaj, ó, jaj, miért hogy elhagyott az ég?