Sárdy Barbara - Nem nyugszunk bele (Óh Magyarország)

|Vers| Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele! Téli szél a tar gallyakat fújja Mint az Isten égre tartott ujja Mint megcsúfolt, kikacagott álom Állunk egyedül a nagy világon. Elvették s most véle nagyra vannak Törött véres kardját a magyarnak. De még minden nép a sírját ássa Van szava, hogy világgá kiáltsa Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk. Tiporhatják szûz tiszta igazunk Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk. De hirdessük gúzsba kötött kézzel Sebes ajkkal, lázadó vérrel Idézve menny, pokol hatalmait Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt. Kezünk bár nem pihen a kardvason A szíveinkben nem lesz nyugalom. Jöhetnek jövõ századok s m