Csak Egy Senki - Vergődések

VERGŐDÉSEK Csak egy lépés poklom felé Egy pillanat az ördögé Csak egy hazugság magam felé Csak egy pofon a szellemé Még egy lépés poklom felé Új pillanat az ördögé Démonok állnak szemeim elé Elindulok a lejtőn... Halál magját szórja szét a gyengeség Bőszen táplál mindent már a veszteség Felzaklatott elmém aztán napról napra sújtják Figyelmem az jövőről a múlt felé taszítják Halandóvá válik lassan az összes reményem Az élet bosszul valamit vagy nevel a jóisten? Keresném a választ én egyre csak magamban De egyre kevesebbet élek jelen pillanatban Lassan kúszik fel a mélyből néhány hamis hang Elkerült eddig a fénytől, de sötétben lappang Fáklyákat látok régről, még magam gyújtottam Megfosztom őket a tűztől, önnön haraggal Jönnek még arcok a mélyből, mind belőlem van Távolodom a csendtől, erősebb már a zaj Mérgek, férgek, belülről szabdalt lélek Rémek, lidércek, vergődések Gyűlöl engem az összes arc, ami sötétből fakad Nem enged el engem, és minden seb újra felszakad Elég! Ez fáj
Back to Top