Július , avagy a párás szemekkel ünnepelt tömeggyilkosság diszkrét bája

Július a franciák nemzeti ünnepe, amit szent áhítattal illik megünnepelni minden évben. Túl azon, hogy maga az „esemény”, (a Bastille ostroma) ma már minden történész szerint egy ócska színjáték-horror volt csupán, amelynek cinikus „csináltsága” már akkoriban is nyilvánvaló volt, maga a közel kétmillió halálos áldozattal járó kis „csinált forradalom” nyomán Franciaország ugyanolyan pusztító káosz örvényébe süllyedt, mint ami most is megmutatja magát. És az „elkövetők”, vagyis a „bérgyilkosok” személyi összetétele némileg más volt 1789-ben, aztán 1871-ben a Párizsi Kommün fedőnevű bolsevik terrorban, a globális SZDSZ párizsi ügynökhálózata által kirobbantott globalo-liberális polgárháború során, és persze most a migránsnak nevezett globális veszélyes-hulladék „csinált” csőcselékének rombolásában, ám az „értelmi szerző” mindig ugyanaz a sok-sok ezer éve „nem létező” világerő. Őt ünnepeljük most.
Back to Top